A csiavava
A csivavák parányi kutyák hatalmas egyéniséggel megáldva. Hűségesek, szenvedélyesek és bátrak. Személyiségük messze meghaladja a test korlátait.
A csivava roppant módon ragaszkodik a családhoz. Teljesen komolyan veszi fő feladatát: az imádott gazda megvédelmezését minden bajtól.
Tökéletes öleb, édes, bújós, hízelkedős. Nem kell neki sok hely, azonban rengeteg szeretetre van szüksége. Rendkívül eszesek és végtelenül odaadóak.
Egy 1,5 kg-os csivava az életét is feláldozná a gazdája védelmében. Olyan aprók, hogy könnyű őket magunkkal vinni, ha utazunk és az ápolásuk is egyszerű. Imádnak szerepelni, a figyelem középpontjában lenni, gazdájuk gyakran csinosan fel is öltözteti őket. A csivava népszerűsége egyáltalán nem új keletű, a fajta eredete számos misztikus elemet tartalmaz, ezért egyesek az istenek kutyájaként emlegetik.
Története:
A fajta kialakulása körül nincs teljes egyetértés. Egyesek szerint ez a kutya az azték birodalomból származik. A világ szinte minden pontján találhatunk csivava szerű kutya ábrázolásokat. A Mexikóban feltárt ősi templom festmények alapján egyes szakértők az egyetlen bennszülött amerikai kutyafajtának tartják. A régészek a romok között megtalálták az apró csivavák csontvázait, ezért gondolják, hogy ezt a fajtát a mexikói indiánok tenyésztették ki. Ám már az aztékokat megelőző tolték kultúrának is megvolt a maga nagy szemű kultikus kutyája, amelyet techichi-nek hívtak. Azt tartották róluk, hogy ők kalauzolják a lelkeket az alvilágon keresztül, ezért temetéskor feláldozták és gazdájukkal együtt a sírba helyezték őket. Amikor az aztékok átvették a hatalmat, ok is folytatták ezt a rítust.
Más történészek szerint viszont ez a fajta a Földközi tenger mellékéről származik. A Málta szigetén élő kicsiny kutyák határozottan csivava szerűek, ezek az ölebek hamar kedvelté váltak Európában, és a festményeken is megjelentek. A sixtusi kápolnában látható Boticelli festmény egy korai csivavát örökít meg. A kép 1482-ben vagyis jóval Colombus amerikai felfedező útja előtt készült.
A fajta múltja a XVI. és XIX. század között elég homályos . A szakértők azonban abban egyetértenek, hogy az 1850-es években Közép Mexikó Csivava államában fedezték fel újra, a nevét is innen kapta.
Külseje:
A csivavát nem lehet más fajtákkal összetéveszteni. A kutyusok tömege 0,5 és 3 kg közötti, tehát egy kézben is kényelmesen hordozható. A csivavák szőre kétféle lehet. A rövidszőrű típus bundája tömött és igen rövid, míg a hosszú szőrűeké hullámos és különösen a füleknél, valamint a nyakon elég hosszú. A feketétől a fehérig sokféle színváltozat létezik, de bármelyiket is választjuk az ápolással nem lesz sok gondunk. A fejforma nagyon fontos a fajtajelleg szempontjából. A fej típusosan alma formájú, az orr és az agykoponya derékszöget alkot. Ilyen az igazi csivavafej.
Amikor a kutya ember kötelék igazán szoros a csivava meghalni is kész gazdájáért. Imádja a gazdit, szinte ragadnak hozzánk, sehová sem mehetünk nélkülük. Ha a fürdőszobába megyünk, előre kitalálják szándékunkat és rohannak megelőzve minket, nehogy otthagyjuk őket valahol. Ha egyedül maradnak akkor búskomorak lesznek, úgyhogy inkább vigyük őket magunkkal. A csivava igazi öleb, ám ez ne tévesszen meg bennünket, kemény és szívós kiskutyák. A standart szerint izmosnak és tömörnek kell lenniük. A rendeltetésük szerint mindenhová követniük kell a gazdát, ezért ilyen fáradhatatlanok. A vérmérsékletük olyan, mint egy terrieré, igen hevesen tudnak viselkedni. Otthon valóságos királyként illetve királynőként viselkednek. Ha túlzottan keményen bánunk velük, akkor esetleg visszatámadhatnak, ezért gyakori, hogy a csivavák megharapják a gyerekeket. A gyerekek sokszor túl durvák a kutyákkal, túl agresszívan játszanak velük. A csivavák finom bánásmódot igényelnek mind testileg, mind lelkileg. A csivava bizalmatlan fajta, időbe telik míg megbarátkozik az idegenekkel, sokszor félelem nélkül megtámadnak nagyobb kutyákat is, ezért legyünk óvatosak ha sétálni indulunk vele, a csivava ugyanis bátor ám de nem legyőzhetetlen.
A csivava igen hosszú életű kutya. Egyáltalán nem ritka a 18, sőt a 20 évig élő példány sem. A kölykei is igen ellenállóak. Csak akkor jelentkeznek problémák, amikor a tenyésztők igen-igen apró példányokat akarnak létrehozni. A 1,5-3 kg-os kutyusokkal azonban általában semmi baj nem szokott lenni.